Katalógus

A biennálé

XX: Esztergomi Fotográfiai Biennálé 2016. szeptember  2. péntek 17 óra.

Megnyitotta: Fábián László író

 

Pályázat:

megfoghatatlan megfoghatatlan   megfoghatatlan  megfoghatatlan  megfoghatatlan   

A XX. Esztergomi Fotográfiai Biennálé pályázata  Megfoghatatlan a képben.

A XX. jubiláló Esztergomi Fotográfiai Biennálé ünnepi témája nem a láthatót keresi, hanem pontosan azt, amitől egy kép többet, mélyebbet hordoz annál, mint amit pusztán a mutatott, megjelenített látvány ad.

A megfoghatatlant, a talányt, a rejtelmest, a sejtést, azt, ami nem a képen van, hanem benne, mely befedi és átlengi.

 Azt, ami anyag és a szellem között lebeg.

Mely nem objektív igazság, hanem szubjektív valóság.

Mi a lényeges, a megjelenített téma vagy az ábrázolás formája, mikéntje?

Ebben a témában vártunk pályamunkákat határon innen és túl.

Ez alkalommal a pályázati kiírás nem határozott meg sem technikai eljárást, sem műfaji besorolást.

Nem kötöttük meg a képalkotási megoldásokat, csupán az volt a kérésünk, hogy a benyújtott pályaműnek legyen köze a fotográfiához.

Kovács Melinda

az EFB művészeti vezetője

 

 

Balla András megnyitó beszéde a XX. Biennálén

Megfoghatatlan, felfoghatatlan, elképzelhetetlen, titokzatos, sejtelmes, rejtelmes, hihetetlen, meghökkentő, relatív,  különös.......
Hét éves unokám a sztrádán robogó autóban félálmában éjjel kettőkor kérdezte: Apu, de ki irányítja az ember agyát?    /Zárójelben Ady sorok: Miért is tettem? Hiszen én ide nem kellettem.../
Gyermekként minket még az érdekelt, hogyan lesz két borsónyi mag egyikéből egyéves, arasznyi gyönge kis növényke, a másikából toronymagas több száz-éves faóriás. Hogyan működik a hangya, a dongó? Hogyan s mitől, kinek s minek az irányításával, miféle ösztönből-erőből repüli át az óceánt s a tengereket Kaliforniától Rodosz szigetéig az a kis narancsszínű lepke? Mert ez is megfoghatatlan. Titokzatos.

Vajon  miért mondta a fiát oktatva a jólelkű bokszoló - hogy jobb adni, mint kapni? Hogyan lett ebből a praktikus tanácsból naponta többször hallható szépelgő, könnyeztető közhely? Megfoghatatlan.
N. Bohr dán atomtudós vendégei ajtaja fölött szerencsepatkót látván elképedve érdeklődtek,- de Bohr úr, Ön hisz a babonákban? Dehogyis hiszek! De úgy mondják, hogy azoknak is szerencsét hoz, akik nem hisznek benne! Nos, hát mi is, hányféle  is és milyen mélyen bennünk lévő a bármiféle jónak vagy rossznak megítélt hit? Titokzatos, rejtelmes.
Nyelvem határai a világom határai. Az elgondolhatóság határa egybeesik a tényeket leképező nyelv határaival. Ludwig Wittgenstein szavai fokozottan érvényesek képes, sőt sokjelképes nyelvünkre, mely oly sok mindenre KÉPES. Bújj, bújj zöld ág, zöld levelecske, nyitva van az aranykapu, csak bújjatok rajta! Miről is van itt szó? Ha minden szavát értjük is, összességében mást jelent.Mást sugall! Hogyan fordíthatók le e sorok más nyelvekre:  A semmi ágán ül szívem, kis teste hangtalan vacog, köréje gyűlnek szelíden s nézik, nézik a csillagok. Azt hittem, képeink könnyedén megértetik magukat a más nyelven gondolkodókkal. Nagyon meglepett Kimmo Lehtonen úr, a Finn Kreatív Fotográfiai Központ igazgatója a mondataival. " Ludwig Wittgensteint kissé elferdítve így lehetne most idézni: Amiről nem lehet beszélni - azt le kell fényképezni. Nagy ívekben nézve a fényképhez hozzátartozik a benne élő mágia is. A magyar fotótörténetről eleget tudok ahhoz,  hogy felismerjem a kiállításban a magyar fotó hagyományát. Finnként nem tudom ezeket a képeket teljesen megfejteni. Tudom, hogy van bennük sok minden, ami számomra észrevétlen marad. Az univerzális témák kezet ráznak a gyökerekkel és a tradíciókkal. Ilyen szempontból a kiállítás számomra kifejezetten magyar. A lelkemben érzem a jelenlétet, a nyelvem szavakat próbál formálni, de sikertelenül - pont olyasvalami ez, amit le kell fényképezni. Egy ismert idézettel gratulálok: Nem elég a tehetség - magyarnak is kell lenni." (Műcsarnok, 2016.tavaszán a Képek és pixelek tárlaton.)
Balogh András festőművész professzorom mondta: Nem azért születtünk. hogy összegyűjtsük a világ szépségeit, hanem, hogy új szépségeket helyezzünk el benne.
Kiállításunkon figyelmükbe ajánlom Csoóri Sándor itt is érvényes szavait, aki, – az érzékelhető és a költői világ sokszínű, rejtelmes kapcsolatára hívja fel az Ady versek olvasóinak figyelmét " a Valóság, ha teljes is, mindenkor kevesebb, mint a szimbolikus látásmód teljessége. A valóság mindig csak önmaga, ezzel szemben a jelképes dolgok tartalma, jelentése mindenkor megkétszerezi önmagát: azt is átéljük, amit látunk belőle s azt is, amit gondolunk róla."
1789 előtt hat évvel egy őszi napon az első ember csaknem egy órát repült léggömbbel s egy faluba érve a nép szétverte az ördögi szerkezetet. Emberünk megúszta, mert  rémületében azt mondta, elragadta  a szörny. Megfoghatatlan, hogy nem ez az ismert, a közismert dátum, hanem egy  Európa sorsára és további jövőjére nézve is  meglehetősen egyoldalúan beállított, hat évvel későbbi, kétséges hitelű esemény.
Szakemberek szerint jó és rossz döntéseinkben meghatározó szerepe van érzelmeinknek és csak nagyon csekély, tettünket utólag magunknak csak magyarázni próbáló rész az észé, a racionalitásé.
Léván, a fotónapokon mesélte  szentesi barátom: a kicsi kislány pipiskedve elérte a nagyszülők  asztalán hagyott, néhány perce még a család által nézegetett esküvői képet. Kézbevéve  nézegette, majd kezével jobbról balra  gyors simító mozdulatokat tett. Majd ismételte. Semmi.  Nem működik! szaladt ríva szüleihez. Életében most látott először igazi, - nem virtuális képet s ez erősen összezavarta. Számomra ez is hihetetlen, elképzelhetetlen példa a KÉP-ről, a valóságról, a valóságnak hitt látványról, hiszen a számunkra érzékelhető világ csak egy nagyon is csalóka relatív tudás. Amit  szabad szemmel láthatunk az égbolton csaknem 5-10 ezer éve, az szinte jelenidejű a szuper-távcsöveken látható világhoz képest. Hiszen ott már nem a valóságot látjuk, hanem a régmúltat, annak mostanra ideérkezett, tíz és százezer, millió évek alatt ideérkező-megérkezett képeit, amit látunk, az egy valós látvány, egy virtuális kép műszereken megjelenő  valósnak hitt képe. Egyébként remélem, mind térben, mind időben több tízmilliósak azok a nagyságrendek, melyek  az értelmesen is  élhető bolygókat és lakóikat távoltartják egymástól  s uralmi szándékaiktól. Őrültség az, hogy beleordítjuk az űrbe, itt vagyunk, van mindenünk, vegyétek el,vigyétek el magatoknak. A kiállításról nagyon hiányolom az általam nagyon kedvelt  megszállott fotósokat, akik csillagködeik, Tejútjaik fotózására egy jó képért akár a világ végére is elutaznak.
Néhány szót kapjon az eltelt negyven év is. Az STB csoport  - Sipeki Gyula, Tamási Péter, Balla András -1976.februárjában megszervezte az FMK falain kívüli első nyílvános FMK tárlatot az esztergomi várban, s itt határoztuk el pesti barátaink biztatására az EFB megrendezését. Rengetegen mondták, hogy nincs itt és pláne MOST  ennek realitása, de Máté Péter dalából idézve cselekedtünk. „Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld.....” Tény, hogy 13 III/III-mas általunk név szerint ismert besúgó foglalkozott az EFB-vel és társrendezvényeivel, hiszen oly idők járták. amit a Beatrice így fogalmazott meg: Jól gondold meg, hogy mit gondolsz ! S a népmese vége is módosult némileg: Aki nem hiszi, annak utánajártak. Jelentőink között ún. barátaink is voltak,  - klubszínpados ripacs, írók, költők, képzőművészek, neves fotográfus, közönségszervező stb. stb. Hárítottuk a veszélyesség tudatosulását, jól akartuk érezni és jól is éreztük magunkat, viccelődtünk azzal is, amivel nem szabad, ugye Balla elvtárs. Sipeki felcipelt hozzám egy méteres, mondása szerint rubin lézerágyút, amivel késő esténként jól szórakoztunk a tér felé, de volt hogy a munkásőrség felé is, ahol is 40 m-re éppen csoportos fegyvertisztogatás fennforgása volt ,  a kis bordó pontocska ott ugrált a pisztolyok között amitől óriási ordibálás és készenlét lett s mi a görcsös nevetéstől nem vettük észre időben, hogy leszállt a köd s  ablakunktól a fegyverekig nyílegyenes forradalmi vörös csík jelent meg a térben. A továbbiakat a képzeletükre bízom. Édesapám mondta, a humor olyan, mint a mag, bárhová is esik, ki akar kelni.
Az ötvenes években a szarvasi arborétumba rengeteg magküldemény érkezett, óriásiak is, gyanús volt persze, kérdezték, mi van bennük, mondta,  -természetesen  egy igen fontos biológiai kódolt üzenet, mire szétfűrészelték a magot.
Főleg a fiataloknak mondom, azért felnőttnek lenni nem volt olyan nagyon vidám, gyereknek lenni meg mindig jó. Ráadásul közelről láttam Rákosi pajtást is két pillantásnyira. Ugyanazokról a dolgokról legalább két ellentétes véleményt hallottunk az életben, iskolában és otthon, pl. hogy a felszabadítók mennyire szerették a gyerekeket. Főleg a lányokat. Sokakat megríkatott és megrokkantott ez a szeretet. Érdemes Sára filmeket nézni e témában. Végül  Hrabal néhány sora a Házimurik könyvéből....„kidöntötték a kerítést, ahogy megszokták, egész ágakat törtek le a fáról és azokról ették a cseresznyét,..ették és nevettek.....és kijött a tulajdonos, egy festőművész, kétágú létrát hozott...és elmesélte oroszul, mennyi munkájába került.... s ők megígérték, gazdagon megjutalmazzák...két hét múlva jött a katona s kezébe nyomott valamit, ami újságpapírba volt csomagolva, a katona nevetett és elügetett. És a festő a napsütésben szétnyitotta az újságpapírt, hát véres fülek voltak benn, és a fülekben brilliáns fülbevalók, kis női fülek, egy egész ékszergyűjtemény, mert azokból a fülekből hat db volt a papírban.”..131.-132.old.

A kiállításhoz türelmes képnézést kívánok két költő ideillő  gondolataival:
Szepesi Attila: „A verset nem megérteni kell, hanem elmerülni a csodájában”
Papp Zolán: „Szerezzen nekünk ezernyi örömöt a megfejthetetlen titkok gyönyörűsége!”
Az EFB-nek valamint új vezetésének és Kovács Melinda művészeti vezetőnek további negyven év sikereit kívánom!

Nyitva van az aranykapu…
Balla András

Fábián László: A megfoghatatlan becserkészése (A XX. EFB katalógusából.)

"Az ördögi hatalmak csak megérintették az ajtót,

s rettenetesen örültek annak, hogy egy nap majd bejutnak."

Kafka

Gazdag esztendeje van a magyar fotografálásnak. Az idei Nemzeti Szalon a Műcsarnokban tágas fóruma, miképpen – hagyományainak megfelelően – az Esztergomi Fotóbiennálé is igyekszik a fényképezés modern törekvéseinek széleskörű bemutatására. Így aztán nem meglepőek az átfödések: többen szereplői mindkét bemutatónak. A Fotóbiennálé hagyományai a kiírásban – ha nem is tematikai követelményt, de – szellemi intenciókat adnak arról, hogy a zsűri milyen alkotásokat vár a beküldőktől. Ez tehát inkább terelgetés, semmint korlátozás; meglehetősen szabad értelmezésre ad esélyt. Megfoghatatlan – ez lett a kiírás „écája”. Tulajdonképpen annak tettenérése, amitől a fénykép túlnő a szimpla reprodukció szellemi sivárságán, valami többletet sugall befogadója felé, amely többlet szándékában és eredményében emeli túl a privát érdekességen. Akadozva mondom ki (ilyenkor elbizonytalanodik az ember): A MŰTÁRGYBÓL MŰALKOTÁS LESZ. A heideggeri értelemben jelképiség tapad hozzá. Szimbolikus karakterra tesz szert.

Roland Barthes punctumnak nevezi ezt a megfoghatatlant. Jelesül azt a mozzanatot, amely a mű elé dermeszti nézőjét. Amely a megismételhetetlen ismétlését legitimálja. Egy fénykép punctum-a az a véletlen valami, a mi rögtön belém szúr – mondja a francia. És azt is, hogy a többi studium. (Azaz: tárgy, téma, rögzítés, technika stb.) Világos, hogy 2016-ban a kiírás szempontjából ez utóbbi másodlagos. A fényképhasználat szokványos funkciói a studium-ra hagyatkoznak, az autentikus (fénykép)műalkotás a punctum-on keresztül válik azzá, ami. Megfoghatatlan, noha ráérzések környékezik – valami elszánt megragadni vágyás kényszerében. Ahol a miért előzni kívánná a hogyant, noha csaknem képtelenség. …fénykép, mely már csak önnön látványában lel örömet, akárcsak a vágy – állapítja meg Deleuze és Guattari.

 

A beküldött anyag azt tanúsítja, hogy a keresésben számos ígéretes, egyúttal realizálható út kínálkozik. Mondhatni olyan utak, amelyek alkalmasint kitaposatlan ösvények a modernizmusban és a posztmodernban (transzavantgárd), vagy éppen onnét indulva ágaznak szét egyelőre kiismerhetetlen állomások felé. És még ebben is hajaz az anyag a Képek és pixelek hatalmas masszájára: neue Sachlichkeit, szürrealizmus, tache és egyéb (geometria – Platóntól ismerjük: Isten folyton geometrizál) absztrakciók minden mennyiségben, installáció stb. Természetesen metafizika és persze pszichoanalízis, noha már Franz Kafka érzékelte, hogy a pszichoanalitikus művekkel első megközelítésben meglepően jól lakik az ember, de rögtön utána ránk tör a régi, jól ismert éhség. Na igen, szerencsés (talán ritkább) esetben nem csak az alkotó, a befogadó, a potenciális néző szintén benne él a történetben, a kulturális folyamatban, képes szituálni, helyén kezelni a mégannyira sajátos információt (értsd: esztétikai élményt). A fényképre jellemző zsákutcát – hogy némi malíciával beidézzük a fenntartásokat.

A hagyományos (netán klasszikus avantgárd, netán posztmodern, netán strukturalista) fotó destrukciója voltaképpen a punctum (esetünkben: megfoghatatlan) deterritorializálását jelenti: lényegében kívül kerül a képen: egy kulturális intertextusban képződik meg, ha egyáltalán. Megragadhatósága nem ösztönös, nem primer élményben, hanem intellektuális közelítésben kínálkozik. Itt sejlik föl az a szakadék, ami a korszerű művészeti törekvéseket elválasztja a hagyományos közönségtől, amely képtelen vállalni a befogadás szellemi erőfeszítését . Mindezek ellenére éppen a fotó kecsegtet közeledéssel, noha egyelőre nem föltétlenül a lényeghez, mivel mindig bír valamiféle teljességgel le nem rombolható valóságossággal. Barthes pontosan fogalmaz a közelítés problémáiról: a kép lényege az, hogy egészen kívül van, nincs benne semmi intimitás, és mégis hozzáférhetetlenebb, titokzatosabb, mint a lelkiismeret; jelentés nélküli, de az összes lehetséges jelentésre apellál. Mindez talán nem túlságosan biztató, ugyanakkor olyan kalandot kínálhat, amelyet már pusztán az esetleges kudarc miatt is érdemes volt vállalni. Szeretnénk azonban hinni, hogy éppen az ilyen kiállítások rendelkezhetnek olyan izgalommal, amely nem csupán kíváncsiságra sarkall, de megalapozza, ébren tartja a további elmélyült érdeklődést… 

AZ ESZTERGOMI FOTOGRÁFIA BIENNÁLÉK RÉSZTVEVŐI 1978-2016 KÖZÖTT  díjazottak kiemelve

 

Ádám József, Almer Zsuzsa, Alntnőder Emese, Andics Árpád, Andrási Tamás, Ambrits Tamás, Aranyi Tamás, Aranyi Sándor, Attalai Gábor, Babusa Sándor, Bajtai Lajos, B. Kiss Gabriella, Bakos Gábor, Bakos Miklós, Bakos Veronika, Balásy Pál, Balla András, Balla Demeter, Balla Gergő Gergely, Baloghné Dr. Kovács Matild, Balázs Róbert, Bandzsók István, Baranyay András, dr. Barczi Attila, Baricz Katalin, Barta Zsolt, Barta Ágnes, Bakonyi Bence, Bán András, Bándi András, Bárány Zoltán, dr. Batár István, Batár Zsolt, Beck György, Beck Balla Mónika, Benkő Imre, Benyhe János, Berekméri Ágnes, Berekméri Zoltán, Berényi Gyula, Berkei Csaba, Birkás Ákos, Bíró Csilla, Blinczinger Béla, Bodnár Barnabás, Bojti András, Bonyhásdi Károly, Borbély Tamás, Boros György, Borsay Márti, Bozsó András, Bölcskey Miklós, Busák Péter, Brezina Zoltán, Budai Enikő, Bukó László, Constantin László, Czeizel Balázs, Csepregi Csegő, Cseri László, Csík Ferenc, Csikós Árpád, Csontó Lajos, Csörgő Attila, Dalos István, Dallos László, Deim Péter, Detvay Jenő, Dezső Mihály, Dienes István, Díner Tamás, Dobos László, Dobosy László, Dobó Bianka, Dobos Sándor, Dobrik István, Drevenyák György, Drégely Imre, Dozvald János, Eck Imre Gábor, Egyed Ufó Zoltán, Eifert János, Eperjesi Ágnes, Ember Sári, Erdély Miklós, E. Szabó István, Éger György, Farkas Antal, Fazekas György, Fazekas Lajos, Fábián András, Fábián Dénes, Fákó Árpád, Fejér Ernő, Fejér Zoltán, Fekete Gábor, Fehér Kálmán, Felicides Ildikó, Fenyvesi Máté, Fiala de Gábor, Finta Edit, Flesch Báklint, Forgács Péter, Frankl Aljona, Fuszenecker Ferenc, Fuchs Máté, Gábor Enikő, Galántay György, Galgóczy György, Gáll Szabolcs, Gál András, Gáll Szabolcs, Gálos László, Gallyasi Géza Attila, Garami Richárd, Gedeon Péter, Gelencsér Ferenc, Gellért B. István, Gergelics Balázs, Gergely Sándor, Germán Péterm Gémes Péter, Göncző András, Grósz Katalin, Gunyhó Márta, Gyarmati Éva, Gyenes Zoltán, Gyenes Zsolt, Gyimesi Éva, Gyulavári József, Gyurján Eszter, Habik Csaba, Hagymás István, Hajas Tibor, Hajdó József, Hajtmnanszki Zoltán, Halas István, Halász András, Halbauer Edit, Hamarits Zsolt, Haid Attila, Hajdu Zsolt, Haris László, Harnóczy Őrs, Harangi Zsuzsanna, Hegedűs György, Hegedűs 2 László, Hemrich Károly, Herbst Rudolf, Herendi Péter, Hermann Gábor, Hock Bea, Horn László, ifj. Horti Kálmán, Hortobágyi György, Horváth Árpád, Horváth Csaba, Horváth Dávid, Horváth István, Horváth Erzsébet, Ilku János, Illés Barna, Inkey Tibor, Izápi Laura, Jankovszky György, Jelenszky István, Jokesz Antal, Jóry Judit, Juhász László, Julius Gyula, Kalapos László, Kalmár Lajos, Kalocsay Enikő, Kántor Éva, Kaposi Tamás, Kassányi Jenő, Katkó Tamás, Kálmándy Ferenc, Kádár Katalin, Kádár Levente, Kalmár Lajos, Károly Sándor Áron, Károlyi Zsigmond, Kardos Mária, Kecskeméti Kálmán, Kelemen D. Zoltán, Kelényi Béla, Kemenesi Zsuzsa, Kerekes Gábor, Keresztes Zoltán, Kéri Gáspár Sámuel, Kéri Ádám, Kiss Árpád, Kiss Réka, Kiss András, Klett Ibo, Klotz Miklós, Kocsis Imre, Kodolányi Sebestyén, Koleszár Gábor, Kollár György, Kollár István, Kondákor László, Kovács Attila, Kovács Endre, Kovács László Péter, Kovács Melinda, Kovács Péter, Kovács Sándor, Kothencz Attila, Kőnig Frigyes, Körmöczi Csaba, Körtvélyesi László, Kránicz András, Krajnik István, Kriss Géza, Krumpli Béla, Kulcsár György, Kunckel, Zoltán, Lackó Péter, Langmár Péter, Lehotka Láaszló, Lengyel András, Lengyel Csaba, Liszy János, Lőkös Zoltán, Lugosi László, Lukács Orsolya, Lux Antal, Mag Krisztina Szilvia, Major Ákos, Major Lajos, Major Tibor, Marta von Poroszlay, Marsalkó Péter, Máthé András, Matkócsik András, Maurer Dóra, Mánfay György, Máté András, Mátrai István, Matz Károly, Micskey István, Mikita Viktor, Moldován Csaba, Molnár Zoltán, Molnár Antal Dénes, Módos Gábor, Moldován Csaba, Molnár Zoltán, Mónos Gábor, Montvai Attila, Mosberger Róbert, Molnár Antal Dénes, Mohács Ildi, Mudrák Attila, Mudrák Béla, Murvai Edina, Nagy András, Nagy István, Nagy Péter, Nagy Sándor, Nagy Tamás, Nagy Zopán, Nemesi Tivadar, Németh Zolktán, Normantas Paulinus, Nyilas Ilona, Obermayer Károly, Odrobina Tamás, Oláh Nándor, Oláh Tibor, Pataki Zoltán, Pataki Ágnes, Pácser Attila, Pál Csaba, Papp Elek, Pásztor Gábor, Pesti András, Petróczi András, Pető Szabolcs, Pikler Péter, Plachy Sylvia, Polgár Attila, Polgár Csaba, Puskás János, Pusztai Zoltán, Rácz Attila, Radócz Balázs, Rajcsányi Artúr, Reisz Péter, Retek Tamás, Ridovics András, Rosta József, Rozsonyi Gábor, Schmall Károly, dr. Sárközi Éva, Seres Géza, Seibin Judit, Siklós Péter, Sikló Dalma, Simon Csilla, Simonyi Zsolt, Sipavicius Tamás, Sipeki Gyula, Síró Lajos, Slavei Tamás, Soltész István, Soltész Jenő, Somogyi László, Soós György, Sótér József, Stalter György, STB Csoport, Sugár János, Sutherland David, Swierkiewicz Róbert, Szabó Antónia, Szabó Béla, Szabó Judit, Szabó Róbert Gábor, Szabó Sarolta, Szabó Tamás, Szabó Maya, Szadai Károly, Szamódi Zsolt Olaf, Szamosi László, Szalai Tibor, Szaszkó Antal, Szegedi-Maszák Zoltán, Szél Ágnes, Szerencsés János, Szikora Tamás, Szíjjártó Ernő, Szilágyi Lenke, Szilágyi László, Szirányi István, Szi Zsolt, Sziládi Mónika, Szunyog László, Szűcs Tibor, Szűcs Antal, Tahin Gyula, Takács Antal, Tamás András, Tamás Katalin, Tamási Péter, Tarjáni Antal, Tarján Sándor, Tasnádi László, Tatai Tibor, T. EGO István, Telek Balázs, Tengölics László, Tesch Katalin, Teszéri György, Tihanyi László, Tillai Ernő, Tímár Péter, Tímár Gergely, Tobischka Gabriella, Tóth Ágnes, Tóth Gábor, Tóth György, Tóth József, Tóth Szilvia, Tóth-Vadnai Gábor, Török András, Török László, Török Zsolt, Trombitás Tamás, Tumbász András, Tundó Klára, Turay Balázs, Tundó Klára, Tulisz Hajnalka, Ujj Zsuzsa, Újvári Gábor, Xerox Csoport, Vadász György, Varga Gabriella, Varga Gábor Ákos, Vargha Márk Péter, Varga Tamás, Várkonyi Erika, Vass Kálmán, Vasvári László Sándor, Váradi Zoltán, Váradi Viktor, Vancsó Zoltán, Varga Gábor Ákos, Várnagy Tibor, Várnai László, Varró Géza, Varró Norbert, Vázsonyi Béla László, Vedres Ági, Vencsellei István, Veszely Ferenc, Vető János, Vécsi Attila, Vékás Magdolna, Vincze Marianna, V. Molnár Imre, Vörösmarty Magda, Wágner Ferenc, Zádor Tamás, Zalka Imre, Zalkáné Bányai Tünde, Zana Krisztián, Zátonyi Tibor, Zsakó Bálint, Zsuffa Csaba,

 

 

 

Zsűritagok

Baki Péter a Magyar Fotográfiai Múzeum igazgatója
Balla András, fotográfus MMA rendes tagja
Fábián László, író
Haris László, fotóművész MMA rendes tagja
Uhl Gabriella, művészettörténész2016

Díjazottak

Fődíj:Kéri  Gáspár Emberi Erőforrás Minisztériumának fődíja       
Hamarits Zsolt Magyar Művészeti Akadémia XX. Biennále díja                
Pólya Zsombor Magyar Fotóművészek Szövetségének díja
Palkó Anna Esztergom Művelődés Háza díja

Seres Géza Esztergom város díja
Varga Tamás Esztergomi Szent István Strandfürdő díja

Kiállítások helyszínei

2016. szeptember 2.-október 2.
Magyar Nemzeti Múzeum Vármúzeuma / Rondella Galéria Esztergom, Szent István tér 1.
Duna múzeum / Esztergom, Kölcsey u. 2.
Megnyitó személye: Balla András Balogh Rudolf-díjas fotográfus, MMA rendes tagja

2016. november 9.-december 2.
B32 galéria és kultúrtér, 1111 Budapest, Bartók Béla út 32.
Megnyitó személye: Feledy Balázs művészettörténész

Támogatók

A Művelődés Háza Esztergom nonprofit kft. Esztergom
Magyar Nemzeti Múzeum Vármúzeuma, Esztergom
Duna múzeum, Esztergom
Art Fotográfiai stúdió, Esztergom
B32 galéria és kultúrtér, Budapest

DíjFelajánlók:
Emberi Erőforrások Minisztériuma - fődíj
Magyar Művészeti Akadémia – XX. Biennále Ünnepi nagydíj
Magyar Fotóművészek Szövetsége
Esztergom Város Önkormányzata
Esztergom városa szent István strandfürdő / Esztergom
Támogatók:
Nemzeti Kulturális Alap
Emberi Erőforrások Minisztériuma
Magyar Suzuki zrt.  
Duna múzeum, Esztergom
Padlizsán étterem, Esztergom

Képgaléria

Kedves Díjazott! Ha képét jobb minőségűre szeretné cserélni küldje el erre a címre: efbinfo.hu@gmail.com